Első fazenda látogatás

Legelőször egy Japán fazendára vittek ki, ahol csak csemegeszőlő van, de ennek a tulajdonosnak van egy másik nagy birtoka is.A technikusok és a szakmai vezetők nagyon udvariasak voltak, persze velük már a kollégám tartotta a kapcsolatot, és hasznos tanácsokkal teljesen beépült a birtok munkájába.Nekem a borszőlőtermesztés volt a feladatom és a borkészítés ezt az első látogatást csak a terület megismerésének szánták.A vezetők nagyon kíváncsiak voltak már rám, hiszen a következő 4 évben én irányítom a borászatot, nagyon fontos volt nekik hogy elfogadható kollégát kapjanak akivel jól együtt tudnak dolgozni.Az igazi ismerkedés mindenkivel az ebédnél történt, itt hozták is a szokott ételeket és a fazenda által készített korábbi borokat.Nagyon kíváncsiak voltak mit mondok a borukra, hogyan minősítem.Nagyon diplomatikusnak kellett lennem hiszen, ha lebecsmérlően beszélek róla megsértem őket és az eddig végzett munkájukat is ezzel leminősítem. Ha pedig túldicsérem akkor én milyen csodát fogok itt csinálni a következő 4 évben. Azt hiszem eltaláltam a hangot amire számítottak és ezzel megteremtettem a lehetőséget magamnak is a következő 4 évre. Jó érzés volt bekerülni egy felfelé törekvő csapatba a világ másik felén.Másnap kimentünk arra a birtokra ahol volt a borszőlő és a pincészet.Nagyon izgatott voltam, hiszen az ember az idejének nagy részét a munkahelyén tölti. Nagyon fontos hogy ott jól és hasznosan tevékenykedjen.A pince teljesen zárt, nagyon jó kialakítású volt, és az adott klímához remekül illeszkedett.A szőlő amikor beérkezett azonnal egy hűtőkamrába le lehetett hűteni, és úgy került feldolgozásra.Ennek a trópuson óriási a jelentősége van, hiszen a legnagyobb problémát az okozza, hogy ott a melegben gyorsabb az oxidáció, és ezért biztos védelmet jelent a gyors hűtés.A feldolgozóba is pincei hőmérsékletet lehetett biztosítani, innen pedig a hideg mustok a tartályokba kerültek, ahol jól lehetett biztosítani az erjedési hőmérsékletet, a tartályokon elhelyezett hűtőköpennyel.A hűtést alkohol vízeleggyel oldottuk meg, persze Brazíliában az alkoholt univerzálisan használják mindenre, mert olcsó és higiénikus.Nagyon megtetszett a kisüzem labor felszerelése. Szinte nem volt amit nem igyekeztem volna rövid idő alatt felszerelni, hogy biztonsággal tudjak ott dolgozni.A borász a munkát azzal kezdi, hogy végig kostólja a készletet, hogy lássa milyen munkákat kell elvégezni sürgősen, melyik tételnél van szükség kezelésre és hogy milyenre.Ideális az ha a borász nem egyedül kóstol. Szőlész kollégám szívesen társult. Együtt kóstoltunk és értékeltünk a készlet borait. A borok rendben voltak kénezni kellett meg néhány tételt, deríteni és szűrni. A döbbenetet nem is a borok okozták, hanem az hogy borászként nem nyeltem le a bort hanem a lefolyóba köptem. Előtte figyelmeztetett a kollégám ne lepődjek meg, mert valami furcsát fogok látni, gondoltam na vajon mi a csudára gondolhatott mi szál onnan ki a csatornából milyen csodalény.Valóban döbbenetes látvány volt a kb 25-30 cm nagyságú béka aki nyelte a szúnyogot meg minden rovart,d e leginkább most a bort. Micsoda példány! Ez fantasztikus! De talán ez a legnagyobb -gondoltam én-, aztán láttam még vagy 3 példányt belőle, de gyorsan kitessékelték őket.Mosták a lefolyókat és valahogy bejutottak az üzembe, eszméletlen nagy balhé lett belőle, de nekem inkább élménynek tűnt akkor, mint nagy problémának, mint később kiderült ezekből rengeteg van ebből az általunk nem ismert méretből a vidéken, és nagyon hasznos békák ezek még, ha nem is esztétikusak.A borok persze kellemes meglepetésül szolgáltak a fehérek frissek üdék voltak, meglepően magas savtartalommal. Rájöttem persze a 15 év alatt kint, hogy egyes klasszikus tézisek tévesek itt Európában. Nem is kérdőjelezik meg, hanem hosszú ideje helytelenül gondolják az egyes elméleteket. Erre pedig jó példa a következő:A meleg száraz nyarakon elégnek a savak mondják ezt Magyarországon a szakemberek.Ez így nem igaz. Mondhatja nyugodtan egy trópuson élő borász.Hiszen egy Chenin Blanc fajta savtartalma a készre kezelés után is 7,0 g/l értéket ad, ami magyar viszonylatban megfelel egy nagyon nagy savtermelő fajta értékének, egy kiváló termőhelyen például Dörgicsei Juhfark is ezt az értéket adja.A savtartalom elfogadható értékének biztosításához feltétlen a diszponibilis víz a meghatározó értéket adó paraméter, ehhez igazodik a növény.A látogatásom végére megérkezett a Japán tulajdonos Mamoro Yamomoto aki nagyon tiszteletre méltó személyiség. Ő nagyon kíváncsi volt a véleményemre, és azt is kérdezte az elmaradt munkákkal mikor tudjuk utolérni magunkat. Egy hónapot kértem arra, hogy mindent a megfelelő szintre hozzak. Ennél hamarabb nem végezhettem, hiszen egy olasz tulajdonosnak is kellett dolgoznom, ott viszont inkább a speciális mérésekkel tudtam a munkájukat segíteni.A laborom fele a kutató intézetbe működött, egyes speciális műszerek csak ott álltak rendelkezésre.A beilleszkedés nem volt nehéz mert mindenki akarta hogy azonnal menjenek a dolgok. A legérdekesebb az volt a fazendára nézve, hogy akkor 5 japán agronómust vettek fel akik persze brazilok voltak, de a kinézetük az echte Japán volt. Én képtelen voltam néhány napig különbséget tenni köztük olyan egyformáknak tűntek. A tárgyalásokon nagyon figyelni kellett, hogy melyikkel mibe egyeztem meg. Ez azért is kellemetlen volt, mert ott Brazíliában torony magasan a legudvariasabb nép a Japán, ehhez még társult a brazilos latinos kedvesség. Ezek a gyerekek mindegyike Sao Pauló államba Piracicababan végeztek, amely egy európai színvonalú egyetem, tehát az ottani szinten remek partnerek vettek körül. A másik nagy dolog amit azért tudni Magyarországon a bolgár kertészek milyen lendületet adtak a kertész társadalomnak azt a köznép is tudja. Ennek a megfelelője Brazíliában a japán kertészeti kultúra, amely Sao Paulo államban alakult ki, de aztán került el az ország legkülönbözőbb területeire. Sao Francisco folyó völgyébe a Japán kormány segítségével kerültek japánok, akikkel nagyon jó munkakapcsolat alakult ki a kinti munkavégzés alatt.A rendkívül zárkózott japánok a magyarokat testvér népként tartják, mert azt mondják több ezer évvel ezelőtt a magyarok szomszédos nép volt a Japánnal. Ezt a Japánok majd mindegyike mondja, okos bölcs és szorgalmas nép a Japán nagyon jó volt velük dolgozni. -Alapvetően borász vagyok -, mondtam de a szüretet én határozom meg, mikor mennyi szőlőt hozzanak be. Így aztán már az első héten elkezdtem kijárni a szőlőbe.Az öntözéssel volt mindig a legtöbb vita a szüretet megelőzően, mennyi ideig kell és egyáltalán szabad-e öntözni. Erre megvoltak az elméleteim, de nem volt elegendő mérési eredményem, amellyel saját magam előtt is tisztán láttam volna a dolgot .Sokat jártam a szőlőbe és rájöttem a lugas alatt ezt teljesen kilehet bírni, bár 11 óra után azért nagyon lehetett érezni áll a hőség. Ilyenkor az volt az eljárás, hogy bevártuk amíg az esőszerű öntözésnél körbejáró vízsugár egyszer csak beterített minket is, jó vizesek lettünk, de maximum 10 perc után újra megszáradt a ruhánk.”

Balatonfüred, 2020., szeptember 16.